Hatodik rész

Sziasztok!
Nincs sok hozzáfűzni valóm ehhez a fejezethez, csak annyi, hogy remélem tetszik és hogy jó olvasást!:)


-Szia Mikaela, kerülj beljebb!-köszöntött egy középkorú férfi.-Gyerekek ő itt az új osztálytársatok. Mikaela megtennéd, hogy bemutatkozol?
-Természetesen.-bólintottam és kiálltam középre. Ha most elcseszed nincs visszaút. Emlékeztettem magamat.-Sziasztok, Mikaela vagyok. Legjobban a Mika becenevet szeretem, de tőlem hívhattok Elának vagy Elinek is. Magyarországról jöttem, pont ma érkeztünk ide a családommal. Tudom, hogy fura látvány vagyok a hajammal, mindennel, de kérlek titeket amíg nem ismertek ne ítélkezzetek. Köszönöm.-néztem végig az osztályon, majd a tanárhoz fordultam.-Ennyi lenne.
-Rendben köszönöm Mikaela, most pedig be fogtok neki mutatkozni egyesével és elmondotok pár dolgot magatokról, addig pedig kérlek maradj itt kint, aztán ha jól tudom menned is kell, mert költözködtök.-mondta a tanár mire bólintottam.
Az osztályomról egyenlőre csak annyit, hogy velem együtt vagyunk 15-en. Elég kis létszám, de ez egy magánsuli, nincs sok tanuló. Ehhez képest nekem viszont borzasztóan nehéz volt megjegyezni egyből 14 ember nevét plusz ugye a tanárokat, tehát elég jó kis helyzetbe voltam. Megtudtam ugye még, hogy ők is kicsit több mint fél éve vannak együtt és még nem szoktak össze annyira. Miután mindenki elmondott magáról pár szót és fel is írták, mert látták rajtam, hogy nem nagyon fogtam fel a dolgokat, kiderült, hogy a bál hatkor kezdődik majd este. Akkor volt dél, úgyhogy volt hat órám hazamenni, megszokni a környezetet és kitalálni mit veszek fel.
Mikor kicsöngettek és mindenki elindult ebéd szünetre én kifelé igyekeztem az iskolából. Anya már hazament valami dolga akadt, hívott is, hogy Mark majd haza kísér. Meg is láttam a tesómat aki kapunál ácsorgott és a telójával babrált. Hirtelen a nevemet hallottam mögülem.
-Mikaela!
-Igen?-fordultam hátra és megláttam az egyik fiú osztálytársamat, aki épp felém közeledett. Ő volt az a srác, akit már a teremben is kiszúrtam és talán az egyetlen akit megjegyeztem.

-Szia! Figyelj tudom, hogy csak most találkoztunk meg minden de van kedved eljönni velem a bálba?-mosolygott félénken.
-Persze!-mosolyogtam rá és tényleg nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen jóképű és kedves fazon lesz a párom a bálon, vagy, hogy egyáltalán lesz párom.
-Tök jó! A nevem amúgy..
-Ne, meg ne mondd!-szakítottam félbe, mire látszólag kissé megijedt.-Inkább kitalálom.-nevettem.-Edward ugye?
-Legyen csak Ed oké?-nevetett.-Akkor mikor menjek érted? Hol laksz?
-Az a baj, hogy még én sem tudom.
-Ja értem...Akkor a suli előtt háromnegyed hatkor a kapunál?
-Megegyeztünk.-mosolyogtam rá, majd egy halk szia-val elköszöntem tőle és a bátyámhoz igyekeztem, aki egyből rákérdezett, hogy miért vigyorgok folyamatosan.
-Elhívtak a bálba, jeee elhívtak a bálbaaa!-énekeltem halkan és közbe kisebbfajta örömtáncot is lejtettem.
-Már csak ki kéne találnod miben mész lilafejűkém.-röhögött ki Mark, mire lesápadtam.
-Najó akkor most futunk.-fogtam kézen bátyámat és rohanni kezdtünk. Ő diktálta merre én pedig arra huzigáltam. Végül odaértünk egy nagy világos narancssárga házhoz. Bementünk a barna a faajtón és egy gyönyörű szép előszobába csöppentünk ahonnan nyílt a nappali, majd az étkező és a konyha. Bementünk először az első említett helyiségbe.
-Sziasztoook!-pattant fel a kis Lili és odarohant hozzánk, majd átölelt először engem aztán Markot is.

-Képzeld Ela a mellettem levő szobában leszel fönt, ami Lindáé volt.-lelkendezett
-Dejó-mosolyogtam rá, majd továbbmentem, be a nappaliba.-Szia Anita!-köszöntem anyu barátnőjének, aki rögtön felpattant és puszit adva megölelt.-És szia Peter!-köszöntem a férjének is, aki szintén hasonlóan reagált mint a nő.
-Lili felkísér az emeletre, megmutatja a szobádat.-mondta Anita.
-Rendben, de nem sokáig maradok, fel kell készülnöm az esti bálra.-mosolyogtam.
-Ó és lesz partnered?-kérdezte Peter cinikusan.
-Igen lesz. Egy igazán kedves és jóképű fiú hívott el, csak nincs se ruhám se cipőm se semmim.-biggyesztettem le a számat.
Lili hirtelen felkiáltott:-Van egy ötletem gyere gyorsan!-rángatott fel az emeletre és gyorsan betuszkolt Linda régi szobájába ami igazán gyönyörű volt. Nagy részét egy franciaágy foglalta el, azzal szemben egy fiókos, fehér komód, TV-vel, mellette pedig egy ruhásszekrény. A kislány az utóbbiba kezdett turkálni majd elővett egy vastag zakótartót, majd ledobta az ágyra.-Itt vannak ezek a ruhák. Lindáé volt régen az összes, de nem kell már neki. Csak azért hagyta itt, hogy majd ha belenövök, az enyém legyen, de az még messze van. Próbáld fel őket, gyerünk!-utasított, majd kicipzározva a kezembe nyomott egy csipkékkel teli barackszínű ruhát. Kimentem a fürdőbe felpróbálni, amikor Lili bedobott nekem egy nagy dobozt tele cipőkkel és kiegészítőkkel. Kiválasztottam belőle egy, a ruhához hasonló színű ballerinacipőt és kilépdeltem, egyenesen az új hálószobámba.

-Na?-kérdeztem Lili elé állva.
-Hm, nem ez nem te vagy...és a hajadhoz sem illik...próbáljunk meg valami mást...mondjuk ezt-szólt, mint valami szakértő díva és kihúzott a ruhák közül egy fodros, rózsaszín fekete NAGYON rövid koktélruhát.
El is mentem, felvettem, egy fekete tűsarkúval, majd magamhoz vettem egy kis retikült és a nyakamba kötöttem egy nyakláncot. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy divatbemutatón lennék, zsűri előtt, ezért elővettem a modelljárásom és úgy tipegtem ki rejtekhelyemről, majd vártam a kis hozzáértő véleményét.

-Nem is olyan rossz...de nem. Ez se jó. Kövi!-mondta majd hagyta, hogy most én válasszak ki egyet a többi ruha közül. A kezembeakadt egy ocsmány zöld hosszú ruha, majd egy túlkövezett lila mini és végül ráleltem egy olyan darabra, amire azt tudtam mondani, hogy igen, ez már valami. Úgyhogy visszamentem a fürdőbe és felpróbáltam. A fekete, pántnélküli, csillámos tüllruha úgy állt rajtam mintha oda tervezték volna. Felkaptam hozzá egy fehér,csillogós nem túl nagy sarkú cipellőt és hajamat elsöpörve az arcomból bementem Lilihez, aki rögtön eltátotta a száját.

-Nekem ez a reakció elég is!-nevettem és leültem mellé az ágyra.-Hát mindent nagyon köszönök!-öleltem át.
-Szóra sem érdemes. Mostmár tényleg olyan vagy mint egy hercegnő!-mosolygott nagyon bölcsen, majd látszólag eszébe jutott valami és kiment a fürdőbe a nagy dobozért.-Ezt vedd fel.-Halászott elő egy selyemdobozt és a kezembe adta. Értetlenül néztem rá, nem értettem mit vegyek fel a dobozon aztán megtaláltam rajta egy kis zárat és felpattintottam. Ami benne volt arról igazán érdemes szót ejteni. Egy gyönyörű tiara volt belehelyezve. Egyszerű volt, de fantasztikus.
-Úristen de szép!-mondtam elképedve.-Nem merem felvenni...
-Áááh nemár, ez csak egy kétezer forintos bizsu korona amit Linda viselt azt hiszem a legelső ilyen fajta bálján, ahogy mesélte. Te is megérdemled, úgyhogy vedd fel és állj neki a sminkednek, majd a hajadnak.-pattant föl és kiment a szobából.
Csak ültem a fehér ágytakarón gondolataimba merülve, majd ráeszméltem, hogy két óra elmúlt és ideje nekiállni a többi dolognak. Ezért hát kimentem, a kis koronát még mindig szorongatva. A ruhára rávettem egy régi elnyűtt pulcsimat, hogy ne koszolódjon a költemény, majd előkapartam a sminkcuccomat, amiben minden ottvolt amire perpillanat szükségem volt. Megcsináltam az alap alapozó-púder mixet, miközben azon agyaltam, mit emeljek ki magamon. Végül a sok szem, kevés száj mellett döntöttem és nekikezdtem. Csillámos fehér szemhéjpúdert kentem a szememre, majd végigmentem rajta szemceruzával, ezután tussal kihúztam és felragasztottam egy rövid műszempillát. Ezen átmentem szempillaspirállal végül pedig az arcomra raktam a mattosítót és a bronzosítós pirosítót. A számra felvittem egy kis csillogós szájfényt, majd azt bedobtam egy kis fekete retikülbe. A szobában még előkerítettem a Csillától kapott gyűrűket és az Ádámos nyakláncot, majd nekiálltam a hajam fésülésének és beleraktam a tiarát. Még volt másfél órám, úgyhogy úgy voltam vele, felhívom Fannit, aki bizonyára Lolával volt mint mindig.
-Jajj már annyira aggódtunk, ugye minden rendben? Mesélj!!-szólt bele barátnőm, majd kihangosította én pedig meghallottam Lola hangját is.
-Persze minden rendben van, ne haragudjatok, hogy nem hívtalak benneteket, csak rengeteg dolgom volt. Amint megérkeztünk az új sulimba kellett mennem. Jut eszembe, halljátok!! Lesz egy bál ma a suliban és elhívott egy nagyon cuki srác!!-vigyorogtam, mire kisebbfajta sikítórohamban törtek ki. Mire mindent elmondtam nekik, és ki is elemezgettük a dolgokat. Már bőven beszélhettünk fél órája, mikor Mark megjelent az ajtómban.
-Bocsi lányok, le kell tennem, majd beszélünk holnap is valahogy! Puszi!-mondtam és miután elköszöntünk testvéremhez fordultam.
-Hová lett az én kicsi húgom?-kérdezte és kicsit mintha meg is hatódott volna.-Gyönyörű vagy.