Második rész

Köszönöm a kommenteket az előző részhez, nagyon jól estek!:) Ez nem lett olyan nagyon hosszú rész, de remélem elnyeri a tetszéseteket! Nemsokára jövök a következővel.
Jó olvasást!:) <3

Az ezután következő egy hét borzasztóan gyorsan telt. Minden délután pakolnom kellett, de mindig volt segítségem. A barátaim egymást váltották, sőt volt hogy többen is átjöttek és segítettek nekem. Ha valaki, bárki megkérdezné, hogy mit szeretek bennük a legeslegjobban, akkor talán azt válaszolnám, hogy azt, hogy mindig lehet velük nevetni. Hogy amikor a lehető legrosszabb a helyzet akkor is ottvannak és tartják bennem a lelket. És ezért nagyon hálás vagyok nekik. Annyi időt töltöttem velük amennyit csak tudtam. Elmentem a magyarországi rokonaimhoz is, merthogy voltak amerikaiak is bőven, ugyanis az édesapám onnan származik, innen a nevem is. Így hát azért elég jól beszélek angolul, úgyhogy ez nem volt probléma. Körbejártam a várost, többször voltam sétálni, a suliban pedig minden órán nagyon jól teljesítettem és megköszöntem az összes tanárnak is, hogy elviseltek.
Már szerda volt amikor végre akadt egy icipici időm olyan dolgokra amikor csak úgy unalmamban csinálok valamit. Elhítam Lolát és Fannit, hogy suli után jöjjenek a parkba, merthogy el akartam nekik mondani valamit. Amúgy is ők voltak a legeslegjobb barátnőim, meg az is közrejátszott benne, hogy a többieket nem hívtam, hogy Anna és Gergő, mint szerelmes pár, andalogtak valahol, Ádám pedig már régebb óta találkozgatott valami Nikivel aki azért nekünk is elég szimpatikus volt ahhoz, hogy a fiú rávegye magát arra, hogy legyen köztük valami komolyabb is. Hogy nem fájt e nekem ez a helyzet? Nem. Már nem szerettem úgy Ádámot, de ezzel ellentétben viszont a legjobbat akartam neki. És ez a lány neki az volt. A legjobb, ami most történhetett vele. Így hát, hogy a többiek nem voltak elérhetők, besztfrendszforevör találkát tartottunk, és egyből egy kis fincsi témával kezdtük a délutánt.
-Figyeljetek lányok.-kezdtem bele, mikor megérkeztek a parkba, ahol vártam őket.-Ez a költözés most egész biztos megváltoztatja az életemet...Nem szeretném, de ha már muszáj, akkor szeretném ha valahogy az enyémnek érezhetném ezt az egészet. Mióta anyáék elmondták azóta gondolkodom rajta, hogy hogy lehetne megoldani, hogy más legyek valahogy, megváltozzon a stílusom, és megjegyezzenek ott, ahol járok. Most már van egy elképzelésem, de tekintve, hogy ti azért jobban értetek ehhez mint én, szeretném a segítségeteket kérni. Először is a fodrászhoz menjünk. Utána jöhet a többi. Elhoztam a megtakarított pénzem és anyuék is adtak egy csomót biztos fájdalomdíjként mit tudom én, úgyhogy van elég.
Titokzatos voltam de a barátnőimnek így is tetszett az ötlet, hogy megváltozom. Egyértelmű, hogy a seszínű barnás hajam unalmas is és nem is áll nekem a legjobban. Valami olyat akartam ami nem teljesen természetes de mégis az nekem a legjobb. Így hát elindultunk a fodrászszalonba amit történetesen Fanni anyukája vezetett.
-Szia anya!-lépett be először Fanni a helységbe.
-Óóó kislányom máris visszajöttél?-mosolygott Kriszti a lányára majd ránk.-Sziasztok drágáim!

Havasné Kovács Krisztina (Kriszti)-Fanni anyukája:

-Csókolom!-köszöntöttük Lolával egyszerre
-Ugyan már, csak szia...-puszilgatott minket körbe, majd tekintete visszatért Fannira.-Szóval, hogy kerültök ide?
-Kiderült, hogy Mikaela új frizurát szeretne magának.-mosolygott a lány.
-Óóó hát ez csodálatos, na és van valami elképzelésed?-kérdezte az anya, majd leültetett egy székbe.
-Szeretném, ha a csajok segítenének eldönteni, hogy melyik illik hozzám a legjobban ezek közül.-kotorásztam a táskámba majd elővettek pár képet és egyesével leraktam őket az asztalra. Eléggé meglepődtek a hajakon...ugyanis a három képen ezek voltak láthatók:
1.

2.

3.

Először, ahogy azt vártam is, Fanni jutott szóhoz. Ő kedveli az ilyen merész dolgokat.
-Annyira királyok ezek a színek...nemtudom én kizárnám a szőkét, és a barna-szőkét.-nézte a képeket elgondolkodva.
-A szőke kizárásával teljes mértékben egyetértek, az nem te vagy...-tette hozzá Lola az ő gondolatát.-Valamint én kizárnám még ezt a kék-zöldet. Hozzád ez sem illik nagyon...szerintem.
Végül Kriszti is megszólalt:-Én is nagyon kedvelem az ilyen vakmerőséget, hogy be mered festetni ilyenre a hajadat.-mosolygott rám.
-Igazából nem szeretnék már átlagos lenni. Ha már olyan dolog történik ami felforgatja az életemet akkor én meg felforgatom a stílusomat, magamat. Nem szeretnék úgy odamenni egy idegen helyre, hogy nincs önbizalmam. Így lesz.
-Rendben van. De a lányok kizárták az összes színt, tehát újat kell választanod-simította meg a vállam Kriszti,mire már kezdtem elveszteni a reményt, hogy majd más lehetek, de úgy más, hogy normálisan más, majd mintha valami eszébe jutott volna elviharzott és eltűnt egy kis helységben. Végül visszatért egy nagy dobozkát szorongatva a kezében. Azt letette az asztalra majd elkezdett keresgélni benne. Két perccel később előhúzott két kis hajfestékes dobozt, majd egy kis fényképet. Az utóbbit a kezembe adta, és bólintott. És akkor már tudtam, hogy igen...ezaz.

-Ezt a fényképet a múlthéten hozta egy bizonyos Kiss Nikolett nevű lányka. Ilyenre akarta a haját, de végül csak a szőke melírozás mellett döntöttünk. Hozott hozzá festéket is, úgyhogy akár ilyenre is meg tudom neked csinálni.-mesélte el a történetet Kriszti.
-Lányok ugye tudjátok, hogy Kiss Nikolett az az Ádám barátnője igaz?-vigyorodtam el barátnőimre pillantva, akik összenézve bólintottak.-És szerintetek...-váltottam komolyabra
-Igen ez AZ a haj ami neked kell!-mosolyodtak el mindketten és ugrándozni kezdtek.
-Tudom.-nevettem fel és Kriszti kezébe adtam a képet.-Kezdhetjük.
Már tíz perce tartott az új hajam készítése, amikor Lola már nagyon durván unatkozni kezdett.
-Figyelj Mikaela, azt beszéltük Fannival, hogy megyünk nézünk neked ruhákat, de természetesen nem vesszük meg, hanem megvárunk vele. Okés?-mondta el a tervét.
-Persze menjetek csak-mosolyogtam rájuk.-Majd hívlak titeket, ha kész vagyok.
Fél óra múlva, mikor már kezdett totálisan elgémberedni a nyakam, Kriszti felkiáltott, hogy készen vagyunk.
Féltem kinyitni a szemem, mert amúgy már egy ideje csukva volt. Emlékeztettem magam, hogy ha nem tetszik, nincs visszaút...Lassan elszámoltam háromig, kifújtam a levegőt majd belenéztem a tükörbe, és esküszöm könnybelábadt a szemem.
-Ez..gyönyörű! Végre én vagyok, akit a tükörben látok...Kriszti...nagyon nagyon köszönöm!-pattantam fel és a nyakába borultam.
-Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszik és tényleg nagyon jól áll!-nevetett boldogan.-Na menjél gyorsan mert a lányok már biztos hiányolnak!-mondta mire elengedtem és a szemébe néztem.
-Majd jövök elköszönni...