Harmadik rész

Sziasztook!
Itt az új rész, szerintem nem lett olyan húdejó, de ezt majd ti eldöntitek. Na nem tartalak fel titeket tovább, jó olvasást és kérek szépen sok kommentet!:)

Nem sokkal később már az utcán sétáltam. Most elértem, hogy többen (miután felvont szemöldökkel megpillantottak) elismerően utánam forduljanak. És ez engem hatalmas boldogsággal töltött el.
Végül bementem a bevásárlóközpontba, ahol barátnőim már tömérdeknyi ruhával vártak a kedvenc boltunkban.
-Úristen Mikaela gyönyörű vagy!!-borult a nyakamba először Fanni.
-Jézusom, komolyan ez nagyon nagyon illik hozzád, királyul nézel ki!-mondta nevetve Lola és átölelt.
Elkezdtem nézegetni a rucikat, amiket kiválogattak nekem. Volt köztük több félvállas denevérujjú felső, sok top amikhez választottak egy fekete bőrdzsekit és pulcsikat, bő és szűk hosszúujjú és rövidujjú felsők is, egyszóval mindenféle amivel fel lehet újítani a ruhatáram. Nagyrészüket meg is vettem valamint vettem egy gumicsizmát is, ugyanis Angliában azért eléggé sokat esik az eső. Az elegáns ruháknál úgy döntöttem inkább megveszem Londonban, az úgy sokkal egyszerűbb és a többi cipőre is így gondoltam. Viszont találtam egy olyan táskát amit komolyan nem hagyhattam ott.
Két barátnőm is eléggé jól bevásárolt magának így, hát mikor készen lettünk elmentünk a mosdóba, hogy mindannyian átvegyük a kedvencünket az új szettből.
Fanni öltözéke:

Lola öltözéke:

És az enyém:

 Végül elindultunk ki az épületből.
-Figyelj Mikaela.Van még egy pár kis programunk számodra, persze csak ha van kedved. A szüleidet felhívtuk és megengedték...-mondta Fanni kissé titokzatosan.
-Na halljuk mi lenne az-kiváncsiskodtam.
-Titok, de tudjuk, hogy tetszeni fog.-vigyorgott Lola is.
Az utat végigkérdezgettem, nagyon kiváncsi voltam, hogy mi lesz a meglepetés. Végül megérkeztünk és megálltunk egy műkörmös előtt.
-Műköröm? Biztos ez?-bizonytalankodtam.
-Már évek óta szeretnél és most amúgy is 15 éves vagy simán lehet!.-győzködött Fanni.-Nekem is szokott lenni pedig csak 14 vagyok. A szüleid beleegyeztek, úgyhogy lesz és kész!-tolt be az ajtón.-Amúgy is nekem is kell új és Lola anyukáját is rávettük...
-Hát jó...-mondtam mosolyogva és köszöntöttem a boltban tartózkodókat.
Hárman, három egymás melletti székbe ültünk le. Mindegyikünket tudott egyből fogadni egy-egy műkörmös. Az enyém egy igen szimpatikus ember volt, bár férfi, amin meg is lepődtem.
-Szia! Az én nevem András és tudom, hogy meglepő, hogy ez a munkám, egyértelmű, férfiak nem igazán szoktak ilyenekkel foglalkozni. Tudom mi a kérdésed. És igen, meleg vagyok-mosolygott rám amikor leültem a székbe.
-Engem ez nem zavar, sőt örülök neki.-mosolyodtam el én is.-Amúgy Mikaela vagyok.
-Ó gyönyörű név! Amerikai?
-Bizony.
-És van valami elképzelésed?
-Hát őszintén szólva ez lesz életem első műkörme, úgyhogy nem igazán értek hozzá.
-Nagyon jót fogok csinálni neked, az tuti.-mosolygott és elkezdett rajzolgatni.-Hétköznapra kell vagy valami alkalom?
-Hát ha az alkalomnak számít, hogy elköltözöm és totál új életet kezdek akkor igen, alkalom.
-Szóval ezért van ez a csini friszkó is?-nézett föl egy kicsit.
-Aha. Nagyon értesz hozzá.-nevettem fel.
-És hová költözöl?
-Londonba..az apám állása miatt, tehát nem repesek tőle, de ha már így alakul szeretném megadni a módját.
-Megértelek...-mosolygott.-Tudod egy műkörmösnek úgy nagyjából meg kell ismernie az úgymond ügyfelet, hogy olyan körmöt csinálhasson neki ami igazán illik hozzá. Úgyhogy ne vedd tolakodásnak a kérdéseimet kérlek. Viszont eleget tudtam meg rólad ahhoz, hogy megcsinálhassak neked egy olyan körmöt amivel indíthatod ezt az egész műkörmös dolgot. Kábé egy másfél órát fog igénybe venni, úgyhogy hatra készen leszünk.
És nekikezdett. Csak néztem ahogy ügyes ujjai nyúlkáltak a körömlakkokért és a kiegészítőkért. Végül, pont másfél óra múlva készen lett, ahogy barátnőimé is. Az enyém csillogó lila, fehér átmenetes lett, és olyan gyönyörű volt, hogy nagyon megölelgettem az új körmösömet.

-Ígérem, ha visszajövök Magyarországra, eljövök ide és fullra te maradsz a műkörmösöm-mosolyogtam rá majd egy pacsizás után elhagytuk a boltot.
Az úton szemügyre vettük egymás körmét is. Fanninak csillámos, minden körmén más tónusú egyre sötétedő kék körmei voltak.

 Lolának pedig fehér, különböző színű csíkokkal.

-Már hat óra, lehet, hogy ideje lenne hazamenni...-kezdte Lola, mire mi is bólintottunk.
-Viszont lenne még egy meglepetésem számotokra. Holnapra, nem zsúfolgatjuk tovább a mai napot. Holnap viszont találkozzunk háromkor a parkban!-búcsúzott el Fanni, majd megölelgettük egymást és elindultunk három különböző irányba.
Mikor hazaértem hallottam, hogy csönd van, csak a tévé ment a nappaliban. Sejtettem, a szüleim a szokásos esti műsorukat nézik. Egyből felmentem az emeletre lepakolni a szatyraimat, de nyitva hagytam a szobám ajtaját.
-Jesszus Mika mi van a hajaddal?-kérdezte bátyám röhögve mögülem. Csak ő szólított Mikának. A szüleim a teljes nevemen általában, a családomban is a barátaim nagyrésze pedig vagy Mikaelának szólított vagy Elának, esetleg Elinek. De a Mika volt a kedvenc becenevem.
-Nem tetszik?-kérdeztem enyhén mosolyogva.
-De, rohadt jó lett!-szemlélte meg közelebről is.-És a körmöd...lázadsz hugi látom.
-Nem azért. Csak ha már új életünk lesz, bepótolom azokat amik ebből hiányoztak. Én mindig ilyen akartam lenni. És most sikerült. Tetszik a hajam, van műkörmöm, bevásároltam és állítólag holnapra tervez még valamit a barátnőm is.-mosolyogtam.
-Örülök, hogy boldognak látlak azért.
-Mindig ilyen akartam lenni és most, hogy ilyen vagyok már magabiztosabban kezdek új életet.
-Én pedig beiratkoztam egy pincérsuliba.-nyögte ki boldogan.
-Komolyan? Hát ez szuper!-nevettem fel és átöleltem.
-Én is örülök. Így azért jobb...mert itt nem volt esélyem erre...
-Látod? Így bizti átvészeljük. Jó lesz-suttogtam a vállába.
-Na gyere menjünk le vacsizni.-fogott kézen és együtt leugráltunk a lépcsőn.
-Sziasztok gyerekek!-köszöntött anya mosolyogva.
-Szia anya!-mondtam és odamentem hozzá, hogy nyomjon egy puszit a homlokomra.
-Héé micsoda haj!-jött apa is és megölelt.-Nem csak műkörömről volt szó, meg ruhákról?-kérdezte szemöldökét összeráncolva.
-Nem nem én megengedtem neki, hogy olyan haja legyen amilyet szeretne. Végülis ha már kényszeredik valamire akkor úgy csinálja ahogy szeretné.-szólt anya.
-Jogos.-értett egyet végül a másik fél.-Mark te is nyugodtan elmehetsz vásárolni meg mindenhova ahova a húgod!
-Nem kell a pénzetek megmondtam.-felelte a szólított.
-Még mindig haragszol ránk?
-Nem, vagyok annyira okos, hogy tudjam, ezt nem ti akartátok. Akkor hirtelen haragú voltam, de már megmondtam, hogy sajnálom. Viszont. Felnőtt vagyok és szeretnék a saját lábamon megállni. És ezt nem úgy értem, hogy el akarok költözni vagy ilyesmi. Csak nem akarom, hogy gyerekként kezeljetek. Megadtatok nekem mindent amíg gyerek voltam. Most hadd legyek felnőtt, hadd próbáljam ki magam és egy idő után, ha elvégeztem a pincér sulit, hadd keressem a pénzemet saját magam. De azért mindent köszönök.-jött oda hozzánk és megpuszilta anyát, majd odament apához is, aki megveregette a hátát.
-Büszke vagyok rád fiam, remélem tudod.-mondta komolyan apu. Mark csak mosolygott egyet, majd kitárta a karjait, majd mind összeölelkeztünk.