Tizedik rész

Sziasztok:)

Nagyon régen volt rész, ezért itt egy kis átkötő.

Jó szórakozást hozzá!!

A hétvégém nagyjából úgy telt, hogy sehogy. Mark a vizes incidens miatt be van sértődve, nem beszél velem, anyu folyamatosan vagy házat, vagy munkát keres, apu épp előkészítette magát a következő napi munkára

, Peter mindig talált valami dolgot a konyhában vagy épp a kertben, Anita pedig idegenvezető révén általánosságban így vasárnap a lehető legtöbb magyar és olasz csoportot vezette körbe Anglia nevezetességein. Az én legjobb elfoglaltságom vagy épp gondolkodás és értelmetlen internetezés volt, vagy tekintve, hogy a legjobb társaságom egy hét éves kislány volt sokszor ültem be Lili szobájába és meséket néztem vele, majd alaposan kitársalogtam azt a babáival való teázgatás során.
Végül eljött a hétfő, én pedig (el sem hittem magamról) az ébresztőóra első csengésére felriadtam. Ez volt az első igazi itteni napom és Savannah-val, már sokkal korábban megbeszéltem, hogy fél nyolckor találkozunk a kapunk előtt. Felrángattam magamra az előző nap kikészített ruháimat és amint elfogadhatónak találtam magamat bedobáltam a táskámba a tanuláshoz szükséges dolgaimat és a kezembe vettem a lapot amire az osztálytársaim a neveiket írták.

-Szóval, Savannah, Selly, Ed, Jack, Miriam, Ben, Abigail, á fogalmam sincs, megőrülök!-értem le a földszintre mormogva.
Ledobtam magamat az étkezőasztal melletti egyik székre, apa mellé, aki szépen, olyan angolosan kávét iszogatott és az újságot olvasgatta.
-Jó reggelt kislányom. Hogyhogy ilyen korán? Háromnegyed hét van-mondta és ki sem pillantott az arcát eltakaró lapok mögül. Felvontam a szemöltököm és lehajtottam az újságot.
-Apu. Most simán filmbelinek akarsz tűnni, vagy érdekelnek is a hírek?-kérdeztem, mire az épp mögém érkező Anita hangosan felnevetett.
-Jó igazából az első.-próbálta összehajtani az újságot, de nem jött neki össze, úgyhogy mikor meglátta, hogy a szemöldökömet továbbra sem engedtem le, végül összegyűrte az lapot és ledobta az asztalra.-Kérsz kávét kicsim?-kérdezte elvigyorodva és felém fordult. Elröhögtem magam, majd bólintottam.
A kávémat iszogattam és tovább agyaltam a neveken, végül aztán arcokról jegyeztem meg mindenkit és azzal szórakoztam, hogy mindenkiről letöltöttem egy-egy képet, majd azt összeszerkesztettem és ráírtam a neveket is. A papíromon csak tizennégy név szerepelt, viszont az osztálycsoportban rajtam kivül tizenöt nevet mutatott. Érdekes.

Hirtelen megszólalt a csengő és én felpattanva indultam kifelé. Felrántottam az ajtót és hogy is mondjam..egy aprócskát meglepődtem.
-Te meg...?-lepődtem meg tátogva. Chris barátnője állt előttem teljes életnagyságban és szélesen mosolyogva.

-Szia, Camilla vagyok.-nyújtotta a kezét lelkesen. Meredten bámultam rá és reflexszerűen megráztam a kezét, majd a szemébe néztem.
-Először is. Hogy kerülsz ide és te vagy Chris barátnője?-kérdeztem kissé tapintatlanul.
-Savannah hívott erre a címre, azt mondta itt találkozunk. Igen, én vagyok. Netán ismered?-mosolygott nagyon fellelkesedve és érdeklődve nézett rám.
-Az erős, nagyon erős túlzás, hogy ismerem. Csak. Á hagyjuk is!-mosolyogtam rá erőltetetten.
-Rendben! És, hogy vagy ma? Izgatott vagy, hogy ma jössz először az osztályunkba?-mosolygott tovább én pedig meghökkentem.
-Várj, várj. Az osztályoTOK-ba? Te is oda jársz?
-Így van. Múlthéten beteg voltam és ezért a bálra sem mehettem.
Ekkor egy feketés hajú lány alakja rajzolódott ki a szomszéd háznál és őrülten integetve pattant oda mellénk.
-Mizu csajok?-kérdezte vigyorogva.-Megismerkedtetek?
-Ó hogyne.-mosolygott Camilla.
-Szuper, akkor indulunk?-kérdezte Savannah.
-Persze, amint beszéltünk pár szót.-húztam Savannah-t be a házba és jött velünk Camilla is.
-Jó reggelt!-kiáltotta el magát Cam és körbemosolygott a konyhában. Apa erre kiöntötte a kávéját, Anita kezében megállt a serpenyő, az éppen belépő Mark pedig elkerekedett szemmel megállt az ajtóban.-Camilla vagyok!-intett körbe.
-Mark.-rohant oda a tesóm és megrázta a lány kezét. Az kedvesen mosolygott. Kihasználva az átmeneti zűrzavart megragadtam Savannah-t és behúztam egy sarokba.
-Miért hívtad ide?-kérdeztem kissé gonoszan.
-Baj?-kérdezte szemöldökfelvonva.- Azt hittem jóban lesztek..
-Hát én nem tudom. Te tudtad, hogy Chris barátnője?-támadtam le.
-Persze, hogy...-mondta, majd megállt egy pillanatra és elvigyorodott.-Óhó szóval innen fúj a szél.
-Fogalmam sincs, hogy ezt hogy érted.-tettem karba a kezemet.
-Neked bejön Chris.-hunyorított vigyorogva.
-Ennyire nyilvánvaló?
-Eléggé.-húzta el a száját.
-Ugye nem mondod el neki?-kerekedett el a szemem.
-Nem terveztem. De, nem tudom, hogy ebből, hogy fogsz jól kijönni..-gondolkozott el, mikor Camilla megjelent mellette.
-Hogy miből?-kérdezte a tőle megszokott optimizmussal.
-Ó semmi semmi.-mosolyogtam rá kissé erőltetetten és elindultam az ajtó felé.
-Máris mentek?-kiabált Mark.
-Te újra beszélsz velem?-vigyorogtam rá, mire felvonta a szemöldökét és pillantása továbbtévedt pontosan Camillára.
-Hát, majd találkozunk.-mondta a bátyám csak neki címezve, mire Savannah elkerekedett szemmel felém fordult és valami olyasmit tátogott, hogy:Ez vicces lesz. Őrülten rávigyorogtam, majd az órára néztem.
-Te jézus ég. Menjünk.

Kilépve a tipikus londoni időbe, alaposabban is végigmértem Camillát. Elképesztően gyönyörű, nagyon optimista lány. Szinte rögtön elszégyelltem magam, ahogy arra gondoltam, hogy egyből úgy haragudtam   rá, mintha bármi rosszat tett volna velem.  Úgy éreztem adnom kell neki még egy esélyt és elhatároztam, hogy igenis megpróbálom.

-És Mikaela, tetszett tegnap az iskola?-nézett rám, kizökkentve vele kapcsolatban folyó gondolatmenetemből.

-Mi? Ja, nagyon tetszik, csak tudod nem olyan egyszerű ez így, eléggé gyors váltás..

-Igen tudom.-bólogatott megértően, mire felvontam a szemöldökömet. Átmeneti értetlenségemet látva, gyorsan magyarázni kezdett:-Ja nem is tudod, ne haragudj. Én év elején jöttem ide Angliába, Amerikából.-mosolygott rám.

-Tényleg? Félig amerikai vagyok.-nevettem fel és a szemébe néztem. Rokonszenve egyre őszintébb lett.

-Hát mi ez, még a végén valamelyikőtök levált engem.-lépett közénk Savannah és mindkettőnket karonfogva, behúzott minket az iskolába.

Itt vannak az osztály tagjai, Mikaelán és Camillán kívül: