Harmadik rész

Sziasztook!
Itt az új rész, szerintem nem lett olyan húdejó, de ezt majd ti eldöntitek. Na nem tartalak fel titeket tovább, jó olvasást és kérek szépen sok kommentet!:)

Nem sokkal később már az utcán sétáltam. Most elértem, hogy többen (miután felvont szemöldökkel megpillantottak) elismerően utánam forduljanak. És ez engem hatalmas boldogsággal töltött el.
Végül bementem a bevásárlóközpontba, ahol barátnőim már tömérdeknyi ruhával vártak a kedvenc boltunkban.
-Úristen Mikaela gyönyörű vagy!!-borult a nyakamba először Fanni.
-Jézusom, komolyan ez nagyon nagyon illik hozzád, királyul nézel ki!-mondta nevetve Lola és átölelt.
Elkezdtem nézegetni a rucikat, amiket kiválogattak nekem. Volt köztük több félvállas denevérujjú felső, sok top amikhez választottak egy fekete bőrdzsekit és pulcsikat, bő és szűk hosszúujjú és rövidujjú felsők is, egyszóval mindenféle amivel fel lehet újítani a ruhatáram. Nagyrészüket meg is vettem valamint vettem egy gumicsizmát is, ugyanis Angliában azért eléggé sokat esik az eső. Az elegáns ruháknál úgy döntöttem inkább megveszem Londonban, az úgy sokkal egyszerűbb és a többi cipőre is így gondoltam. Viszont találtam egy olyan táskát amit komolyan nem hagyhattam ott.
Két barátnőm is eléggé jól bevásárolt magának így, hát mikor készen lettünk elmentünk a mosdóba, hogy mindannyian átvegyük a kedvencünket az új szettből.
Fanni öltözéke:

Lola öltözéke:

És az enyém:

 Végül elindultunk ki az épületből.
-Figyelj Mikaela.Van még egy pár kis programunk számodra, persze csak ha van kedved. A szüleidet felhívtuk és megengedték...-mondta Fanni kissé titokzatosan.
-Na halljuk mi lenne az-kiváncsiskodtam.
-Titok, de tudjuk, hogy tetszeni fog.-vigyorgott Lola is.
Az utat végigkérdezgettem, nagyon kiváncsi voltam, hogy mi lesz a meglepetés. Végül megérkeztünk és megálltunk egy műkörmös előtt.
-Műköröm? Biztos ez?-bizonytalankodtam.
-Már évek óta szeretnél és most amúgy is 15 éves vagy simán lehet!.-győzködött Fanni.-Nekem is szokott lenni pedig csak 14 vagyok. A szüleid beleegyeztek, úgyhogy lesz és kész!-tolt be az ajtón.-Amúgy is nekem is kell új és Lola anyukáját is rávettük...
-Hát jó...-mondtam mosolyogva és köszöntöttem a boltban tartózkodókat.
Hárman, három egymás melletti székbe ültünk le. Mindegyikünket tudott egyből fogadni egy-egy műkörmös. Az enyém egy igen szimpatikus ember volt, bár férfi, amin meg is lepődtem.
-Szia! Az én nevem András és tudom, hogy meglepő, hogy ez a munkám, egyértelmű, férfiak nem igazán szoktak ilyenekkel foglalkozni. Tudom mi a kérdésed. És igen, meleg vagyok-mosolygott rám amikor leültem a székbe.
-Engem ez nem zavar, sőt örülök neki.-mosolyodtam el én is.-Amúgy Mikaela vagyok.
-Ó gyönyörű név! Amerikai?
-Bizony.
-És van valami elképzelésed?
-Hát őszintén szólva ez lesz életem első műkörme, úgyhogy nem igazán értek hozzá.
-Nagyon jót fogok csinálni neked, az tuti.-mosolygott és elkezdett rajzolgatni.-Hétköznapra kell vagy valami alkalom?
-Hát ha az alkalomnak számít, hogy elköltözöm és totál új életet kezdek akkor igen, alkalom.
-Szóval ezért van ez a csini friszkó is?-nézett föl egy kicsit.
-Aha. Nagyon értesz hozzá.-nevettem fel.
-És hová költözöl?
-Londonba..az apám állása miatt, tehát nem repesek tőle, de ha már így alakul szeretném megadni a módját.
-Megértelek...-mosolygott.-Tudod egy műkörmösnek úgy nagyjából meg kell ismernie az úgymond ügyfelet, hogy olyan körmöt csinálhasson neki ami igazán illik hozzá. Úgyhogy ne vedd tolakodásnak a kérdéseimet kérlek. Viszont eleget tudtam meg rólad ahhoz, hogy megcsinálhassak neked egy olyan körmöt amivel indíthatod ezt az egész műkörmös dolgot. Kábé egy másfél órát fog igénybe venni, úgyhogy hatra készen leszünk.
És nekikezdett. Csak néztem ahogy ügyes ujjai nyúlkáltak a körömlakkokért és a kiegészítőkért. Végül, pont másfél óra múlva készen lett, ahogy barátnőimé is. Az enyém csillogó lila, fehér átmenetes lett, és olyan gyönyörű volt, hogy nagyon megölelgettem az új körmösömet.

-Ígérem, ha visszajövök Magyarországra, eljövök ide és fullra te maradsz a műkörmösöm-mosolyogtam rá majd egy pacsizás után elhagytuk a boltot.
Az úton szemügyre vettük egymás körmét is. Fanninak csillámos, minden körmén más tónusú egyre sötétedő kék körmei voltak.

 Lolának pedig fehér, különböző színű csíkokkal.

-Már hat óra, lehet, hogy ideje lenne hazamenni...-kezdte Lola, mire mi is bólintottunk.
-Viszont lenne még egy meglepetésem számotokra. Holnapra, nem zsúfolgatjuk tovább a mai napot. Holnap viszont találkozzunk háromkor a parkban!-búcsúzott el Fanni, majd megölelgettük egymást és elindultunk három különböző irányba.
Mikor hazaértem hallottam, hogy csönd van, csak a tévé ment a nappaliban. Sejtettem, a szüleim a szokásos esti műsorukat nézik. Egyből felmentem az emeletre lepakolni a szatyraimat, de nyitva hagytam a szobám ajtaját.
-Jesszus Mika mi van a hajaddal?-kérdezte bátyám röhögve mögülem. Csak ő szólított Mikának. A szüleim a teljes nevemen általában, a családomban is a barátaim nagyrésze pedig vagy Mikaelának szólított vagy Elának, esetleg Elinek. De a Mika volt a kedvenc becenevem.
-Nem tetszik?-kérdeztem enyhén mosolyogva.
-De, rohadt jó lett!-szemlélte meg közelebről is.-És a körmöd...lázadsz hugi látom.
-Nem azért. Csak ha már új életünk lesz, bepótolom azokat amik ebből hiányoztak. Én mindig ilyen akartam lenni. És most sikerült. Tetszik a hajam, van műkörmöm, bevásároltam és állítólag holnapra tervez még valamit a barátnőm is.-mosolyogtam.
-Örülök, hogy boldognak látlak azért.
-Mindig ilyen akartam lenni és most, hogy ilyen vagyok már magabiztosabban kezdek új életet.
-Én pedig beiratkoztam egy pincérsuliba.-nyögte ki boldogan.
-Komolyan? Hát ez szuper!-nevettem fel és átöleltem.
-Én is örülök. Így azért jobb...mert itt nem volt esélyem erre...
-Látod? Így bizti átvészeljük. Jó lesz-suttogtam a vállába.
-Na gyere menjünk le vacsizni.-fogott kézen és együtt leugráltunk a lépcsőn.
-Sziasztok gyerekek!-köszöntött anya mosolyogva.
-Szia anya!-mondtam és odamentem hozzá, hogy nyomjon egy puszit a homlokomra.
-Héé micsoda haj!-jött apa is és megölelt.-Nem csak műkörömről volt szó, meg ruhákról?-kérdezte szemöldökét összeráncolva.
-Nem nem én megengedtem neki, hogy olyan haja legyen amilyet szeretne. Végülis ha már kényszeredik valamire akkor úgy csinálja ahogy szeretné.-szólt anya.
-Jogos.-értett egyet végül a másik fél.-Mark te is nyugodtan elmehetsz vásárolni meg mindenhova ahova a húgod!
-Nem kell a pénzetek megmondtam.-felelte a szólított.
-Még mindig haragszol ránk?
-Nem, vagyok annyira okos, hogy tudjam, ezt nem ti akartátok. Akkor hirtelen haragú voltam, de már megmondtam, hogy sajnálom. Viszont. Felnőtt vagyok és szeretnék a saját lábamon megállni. És ezt nem úgy értem, hogy el akarok költözni vagy ilyesmi. Csak nem akarom, hogy gyerekként kezeljetek. Megadtatok nekem mindent amíg gyerek voltam. Most hadd legyek felnőtt, hadd próbáljam ki magam és egy idő után, ha elvégeztem a pincér sulit, hadd keressem a pénzemet saját magam. De azért mindent köszönök.-jött oda hozzánk és megpuszilta anyát, majd odament apához is, aki megveregette a hátát.
-Büszke vagyok rád fiam, remélem tudod.-mondta komolyan apu. Mark csak mosolygott egyet, majd kitárta a karjait, majd mind összeölelkeztünk.

Második rész

Köszönöm a kommenteket az előző részhez, nagyon jól estek!:) Ez nem lett olyan nagyon hosszú rész, de remélem elnyeri a tetszéseteket! Nemsokára jövök a következővel.
Jó olvasást!:) <3

Az ezután következő egy hét borzasztóan gyorsan telt. Minden délután pakolnom kellett, de mindig volt segítségem. A barátaim egymást váltották, sőt volt hogy többen is átjöttek és segítettek nekem. Ha valaki, bárki megkérdezné, hogy mit szeretek bennük a legeslegjobban, akkor talán azt válaszolnám, hogy azt, hogy mindig lehet velük nevetni. Hogy amikor a lehető legrosszabb a helyzet akkor is ottvannak és tartják bennem a lelket. És ezért nagyon hálás vagyok nekik. Annyi időt töltöttem velük amennyit csak tudtam. Elmentem a magyarországi rokonaimhoz is, merthogy voltak amerikaiak is bőven, ugyanis az édesapám onnan származik, innen a nevem is. Így hát azért elég jól beszélek angolul, úgyhogy ez nem volt probléma. Körbejártam a várost, többször voltam sétálni, a suliban pedig minden órán nagyon jól teljesítettem és megköszöntem az összes tanárnak is, hogy elviseltek.
Már szerda volt amikor végre akadt egy icipici időm olyan dolgokra amikor csak úgy unalmamban csinálok valamit. Elhítam Lolát és Fannit, hogy suli után jöjjenek a parkba, merthogy el akartam nekik mondani valamit. Amúgy is ők voltak a legeslegjobb barátnőim, meg az is közrejátszott benne, hogy a többieket nem hívtam, hogy Anna és Gergő, mint szerelmes pár, andalogtak valahol, Ádám pedig már régebb óta találkozgatott valami Nikivel aki azért nekünk is elég szimpatikus volt ahhoz, hogy a fiú rávegye magát arra, hogy legyen köztük valami komolyabb is. Hogy nem fájt e nekem ez a helyzet? Nem. Már nem szerettem úgy Ádámot, de ezzel ellentétben viszont a legjobbat akartam neki. És ez a lány neki az volt. A legjobb, ami most történhetett vele. Így hát, hogy a többiek nem voltak elérhetők, besztfrendszforevör találkát tartottunk, és egyből egy kis fincsi témával kezdtük a délutánt.
-Figyeljetek lányok.-kezdtem bele, mikor megérkeztek a parkba, ahol vártam őket.-Ez a költözés most egész biztos megváltoztatja az életemet...Nem szeretném, de ha már muszáj, akkor szeretném ha valahogy az enyémnek érezhetném ezt az egészet. Mióta anyáék elmondták azóta gondolkodom rajta, hogy hogy lehetne megoldani, hogy más legyek valahogy, megváltozzon a stílusom, és megjegyezzenek ott, ahol járok. Most már van egy elképzelésem, de tekintve, hogy ti azért jobban értetek ehhez mint én, szeretném a segítségeteket kérni. Először is a fodrászhoz menjünk. Utána jöhet a többi. Elhoztam a megtakarított pénzem és anyuék is adtak egy csomót biztos fájdalomdíjként mit tudom én, úgyhogy van elég.
Titokzatos voltam de a barátnőimnek így is tetszett az ötlet, hogy megváltozom. Egyértelmű, hogy a seszínű barnás hajam unalmas is és nem is áll nekem a legjobban. Valami olyat akartam ami nem teljesen természetes de mégis az nekem a legjobb. Így hát elindultunk a fodrászszalonba amit történetesen Fanni anyukája vezetett.
-Szia anya!-lépett be először Fanni a helységbe.
-Óóó kislányom máris visszajöttél?-mosolygott Kriszti a lányára majd ránk.-Sziasztok drágáim!

Havasné Kovács Krisztina (Kriszti)-Fanni anyukája:

-Csókolom!-köszöntöttük Lolával egyszerre
-Ugyan már, csak szia...-puszilgatott minket körbe, majd tekintete visszatért Fannira.-Szóval, hogy kerültök ide?
-Kiderült, hogy Mikaela új frizurát szeretne magának.-mosolygott a lány.
-Óóó hát ez csodálatos, na és van valami elképzelésed?-kérdezte az anya, majd leültetett egy székbe.
-Szeretném, ha a csajok segítenének eldönteni, hogy melyik illik hozzám a legjobban ezek közül.-kotorásztam a táskámba majd elővettek pár képet és egyesével leraktam őket az asztalra. Eléggé meglepődtek a hajakon...ugyanis a három képen ezek voltak láthatók:
1.

2.

3.

Először, ahogy azt vártam is, Fanni jutott szóhoz. Ő kedveli az ilyen merész dolgokat.
-Annyira királyok ezek a színek...nemtudom én kizárnám a szőkét, és a barna-szőkét.-nézte a képeket elgondolkodva.
-A szőke kizárásával teljes mértékben egyetértek, az nem te vagy...-tette hozzá Lola az ő gondolatát.-Valamint én kizárnám még ezt a kék-zöldet. Hozzád ez sem illik nagyon...szerintem.
Végül Kriszti is megszólalt:-Én is nagyon kedvelem az ilyen vakmerőséget, hogy be mered festetni ilyenre a hajadat.-mosolygott rám.
-Igazából nem szeretnék már átlagos lenni. Ha már olyan dolog történik ami felforgatja az életemet akkor én meg felforgatom a stílusomat, magamat. Nem szeretnék úgy odamenni egy idegen helyre, hogy nincs önbizalmam. Így lesz.
-Rendben van. De a lányok kizárták az összes színt, tehát újat kell választanod-simította meg a vállam Kriszti,mire már kezdtem elveszteni a reményt, hogy majd más lehetek, de úgy más, hogy normálisan más, majd mintha valami eszébe jutott volna elviharzott és eltűnt egy kis helységben. Végül visszatért egy nagy dobozkát szorongatva a kezében. Azt letette az asztalra majd elkezdett keresgélni benne. Két perccel később előhúzott két kis hajfestékes dobozt, majd egy kis fényképet. Az utóbbit a kezembe adta, és bólintott. És akkor már tudtam, hogy igen...ezaz.

-Ezt a fényképet a múlthéten hozta egy bizonyos Kiss Nikolett nevű lányka. Ilyenre akarta a haját, de végül csak a szőke melírozás mellett döntöttünk. Hozott hozzá festéket is, úgyhogy akár ilyenre is meg tudom neked csinálni.-mesélte el a történetet Kriszti.
-Lányok ugye tudjátok, hogy Kiss Nikolett az az Ádám barátnője igaz?-vigyorodtam el barátnőimre pillantva, akik összenézve bólintottak.-És szerintetek...-váltottam komolyabra
-Igen ez AZ a haj ami neked kell!-mosolyodtak el mindketten és ugrándozni kezdtek.
-Tudom.-nevettem fel és Kriszti kezébe adtam a képet.-Kezdhetjük.
Már tíz perce tartott az új hajam készítése, amikor Lola már nagyon durván unatkozni kezdett.
-Figyelj Mikaela, azt beszéltük Fannival, hogy megyünk nézünk neked ruhákat, de természetesen nem vesszük meg, hanem megvárunk vele. Okés?-mondta el a tervét.
-Persze menjetek csak-mosolyogtam rájuk.-Majd hívlak titeket, ha kész vagyok.
Fél óra múlva, mikor már kezdett totálisan elgémberedni a nyakam, Kriszti felkiáltott, hogy készen vagyunk.
Féltem kinyitni a szemem, mert amúgy már egy ideje csukva volt. Emlékeztettem magam, hogy ha nem tetszik, nincs visszaút...Lassan elszámoltam háromig, kifújtam a levegőt majd belenéztem a tükörbe, és esküszöm könnybelábadt a szemem.
-Ez..gyönyörű! Végre én vagyok, akit a tükörben látok...Kriszti...nagyon nagyon köszönöm!-pattantam fel és a nyakába borultam.
-Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszik és tényleg nagyon jól áll!-nevetett boldogan.-Na menjél gyorsan mert a lányok már biztos hiányolnak!-mondta mire elengedtem és a szemébe néztem.
-Majd jövök elköszönni...

Első rész

Az utolsó percek teltek az utolsó órából. A diákok az osztályomban már csak az órát bámulták, senki sem figyelt az éppen nagyban magyarázó tanárra. Letelt az utolsó másodperc is és a csengő hangos berregéssel jelzett, hogy kezdődik a hétvége. Egy emberként pattantunk fel a helyünkről.
-Hé Mikaela!-szólított meg barátnőm, Anna a terem másik végéről.
-Hm?
-Van kedved eljönni velünk ma délután a cukrászdába? Tök jó lenne!-pattant mellém és ízléses, fekete-fehér műkörmeivel az asztalon kezdett kopogni, majd hosszú fekete haját elsöpörve csillogó barna szeméből, rámnézett.
-Hát megkérdezem anyuéktól. De várj..-fogtam meg a csuklóját, mikor már mosolyogva indulni készült.- Mi az, hogy VELETEK?
-Tudtam, hogy meg fogod kérdezni...A velünk azt jelenti, hogy Fannival, Lolával, Ádámmal, Gergővel és velem.
-Ádám is? Nemár...-húztam el a szám régi nagy szerelmemre gondolva.
-Figyelj, nem bujkálhatsz előle örökre...ő is ugyanúgy a társaságunkba tartozik mint te...
-Igazad van...na jó hazamegyek megkérdezem és majd hívlak, oké?-adtam meg magam. Anna erre átölelt, majd táskáját vállára kapva kiviharzott a teremből, én pedig nem sokkal később utána.
Lassan gyalogoltam Lőrinc utcáin és csak egyszerűen élveztem a tavaszi időjárást, ami annyira kellemes volt, hogy el is feledtette velem minden gondomat, és a hazafelé úton egyáltalán nem is agyaltam semmin.
Így hát boldogan értem haza és mikor kinyitottam az ajtót hangosan köszöntöttem mindenkit, de úgy hogy még nem láttam mi zajlik bent.
-Jóó napot mindeninek!-vigyorogtam, majd az előszobából beléptem a konyhába és egyből lefagyott a mosoly az arcomról.
A szüleim és a bátyám is az étkezőasztalnál ültek, és mindannyian gondterhelten néztek rám.
-Szia kicsim!-erőltetett valami vicsor félét arcára az apám.
-Mi történt?-kérdeztem gyanakvóan.
-Na mi van féltek a véleményétől? Féltek tőle, hogy utálni fog benneteket? Mert megmondom őszintén megérteném.-kiáltott fel dühösen Mark, a bátyám. 17 éves létére igen meggondolt de emellett rendes lázadó tini, aki után konkrétan csak úgy omlanak a lányok. Ez meg is érthető hiszen elég helyes fiúnak számít. De visszatérve az akkori helyzetre, nem voltam épp olyan kedvembe, hogy ilyeneken gondolkodjak.
Egyre kiváncsibb lettem, hogy az amúgy elég nyugodt bátyám miért is annyira dühös.
-Figyelj Mikaela...-kezdte anya.-Te is tudod, hogy itt Magyarországon, már nagyon nehéz a megélhetésünk, nem mellesleg édesapádat a minap kirúgták. Nem akartuk elmondani nektek, mert úgy tűnt csak átmeneti a helyzetünk, de rájöttünk, hogy egyáltalán nem az. Jó hír viszont az, hogy apád kapott egy elég jól fizető álláslehetőséget, amit most tényleg nem szabad figyelmen kívül hagynunk...A baj csak az az egy kis probléma, hogy ez az állás Angliában van...Kicsim...elköltözünk.
-Tessék?-csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban. Végigfutott az agyamon hogy csak álmodom, de miután megcsíptem magam egyértelművé vállt, hogy nem, egyáltalán nem.-Ezt...nem tehetitek.-szaladt ki a számom és sírva fakadtam. Hisztérikusan rohantam fel a lépcsőn és feltéptem szobám ajtaját, ami hatalmas csapódással csukódott be utánam. Eldőltem az ágyamon, és magamhoz szorítottam a párnám, amit még Ádámtól kaptam egyik karácsonyra. Könnyes arcomat belefúrtam és igyekeztem megnyugodni.

Jó. Londonba költözöm. Túlélem. Hogy mit hagyok itt? MINDENT, hogy az isten áldja meg...Mindent, a barátaimat, ezt az imádnivaló várost ahol lakom, a házunkat, a sulimat. Mindent.
Az ez után következő  percekben már csak halkan zokogtam. Lentről kiabálást hallottam. A következő hangzott el.
-Tudtam, hogy ki fog akadni...
-Csodálkoztok? Szerintetek ha ő nincs, én nem vesztettem volna el az eszem? Csak miatta maradtam nyugodt amíg itt volt.
-Mark semmi gond...megoldjuk.
-Ti nem fogjátok.
És trappolást hallottam a lépcsőről. Majd kinyílt az ajtóm és belépett rajta a testvérem.
-Tudom milyen érzés...-ült le az ágyamra és kezébe temette az arcát.
Hirtelen felindulásból felültem és átöleltem.-Köszönöm amit mondtál az előbb...lent...Nagyon sokat jelent, hogy rád legalább számíthatok ebben.
-Figyu.-tolt el magától.-Én megfogadom, hogy segítek neked átvészelni ezt az egészet...ha te is megígéred nekem.
-Természetesen...-adtam meg a számomra egyértelmű választ.
-Oké. Kibírjuk.
Amíg tovább beszélgettünk rohamosan telt az idő és rájöttem, hogy fel sem hívtam Annát, hogy megyek e vagy nem. Gyorsan előkaptam a telefonom. 5 nem fogadott hívás. Próbáltam visszahívni de ki volt kapcsolva. Szuper. Úgy voltam vele, hogy ideje már megmondani nekik, hogy elköltözöm, tekintve, hogy a bátyám elmondta, hogy apunak már két hét múlva hétfőn munkába kell állnia így volt egy hetünk az indulásig, ezért megmostam az arcom, rendbe szedtem magam és Marktól elköszönve elindultam a közeli cukrászda felé, ahová mindig jártunk. Úgy tűnt, az időjárás a kedvem szerint változott, így most csúnyán beborult az ég és már szemerkélni kezdett az eső. Mire elértem a kis épületig már jócskán megáztam. És akkor megláttam a barátaimat. Már a cukrászda előtt álltak és beszélgettek. Legelőször Gergő látta meg, hogy közeledem.
-Nézzétek ott jön Mikaela!!-kiáltott fel, mire mindannyian felém fordultak és elém indultak.
-Valami baj van?-kérdezte szemöldökét felvonva Lola.
-Hát ami azt illeti...-kezdtem, a földet bambulva
-Jézusom mi történt?-kérdezte Fanni és Anna szinte egyszerre, és mindegyiküknek elkerekedett a szeme.
-Elköltözöm.-mondtam ki végül egyszerűen.
Szinte fél percig senki sem reagált, bizonyára azt hitték nem olyan komoly a helyzet, ezért folytattam.-Londonba.
Ekkor már éreztem, hogy mindenki felfogta a dolog súlyát, de nem vártam, hogy bármit reagáljanak. Hirtelen Ádám kilépett a társaságból és nagyon szorosan átölelt. Belefúrtam a vállába az arcomat és éreztem, hogy elkezdenek újra folyni a könnyeim.

 Hallottam, ahogy Lola próbál nem sírni és lassan lélegzik. Hallottam, hogy Gergő barátnőjét, Annát próbálja nyugtatni. Fanni pedig...Fanni hangosan felzokogott és odalépett hozzánk, majd átölelte a hátamat. És őt követték a többiek egyféle csoportos ölelésként. Ott álltunk egy hatalmas ölelésbe zárkózva, mi, a mindig összetartó barátok, akiket sohasem lehetett elszakítani egymástól. Hát úgy tűnik ennek így kellett véget érnie...

Prológus

Sziasztoook!:)

Ez a második blogom itt a bloggeren és azért indítottam, hogy legyen egy másik történet is amit olvashattok, ha esetleg annyira nem érdekel benneteket az R5, vagy nem nyerte el annyira a tetszéseteket az a blog. Természetesen azok is olvashatják akiknek mindkettő tetszik, de itt a szereplők csak hétköznapiak lesznek:)
A szereplők egyébként ugyanúgy kitaláltak és a történetük sem esett meg, vagyis nem tudok róla. Én természetesen mintáztam egyes ismerőseimről, barátaimról őket, de más összefüggés nincs.:)
Nagyon jó olvasást majd a részekhez, remélem, hogy tetszeni fog! :*


Mikaela White 15 éves félig amerikai, félig magyar lány. Boldogan éli mindennapjait Lőrincen családjával és barátaival, akiknek nagyon fontos. Egészen addig amíg édesapja munkája miatt olyan változtatásra kényszerülnek ami hatalmas és elkerülhetetlen. Költözésre. Egy teljesen más országba, teljesen más emberekhez. Mikaelának hátra kell hagyni a legjobb barátait, az iskoláját, Magyarországot. De vajon csak rossz dolgokat tartogat ez a nagy változás? Vagy esetleg még pár jó dolog is kisülhet belőle? Talán olyan ami eddig nem adatott meg főszereplőnknek? Minden szépen lassan kiderül...

Mikaela White:

Legjobb barátai:

Ráday Anna:

Havas Fanni:

Mikes Loretta (Lola):

Dér Ádám:

Szász Gergely:

Mikaela bátyja:

Mark White:

Első rész hamarosan!:))