Kilencedik rész

Sziasztoook!:)
Bocsánat, hogy sokat kellett várni a részre, de sokszor közbeszólt a suli és persze ez az elképesztő meleg az írásba. Remélem ti könnyebben viselitek a 40 fokot mint én, vagy ha pedig nem, akkor olvassgassátok el ezt, hátha jobb kedvetek lesz tőle és majd várjátok a folytatást is:)
Felvittem a komik számát háromra, szóval kérlek titeket tegyétek ezt meg, ha elolvastátok véleményezzetek és iratkozzatok is fel sokan, utána jön új rész.
Köszönöm mindenkinek, jó olvasást, remélhetőleg nemsokára jelentkezem!:) <3



Hazaérve próbáltam a lehető leghalkabban beosonni a házba, hogy ne kelljen meghallgatnom bármilyen kérdést a bállal vagy bármivel kapcsolatban és ezen kívül azért is, mert biztos voltam benne, hogy legalább Lili alszik már. Ahogy beléptem mögöttem csapódott az ajtó, köszönhetően a kisebb fajta viharnak.
-Jézusuramatyám.-kaptam a szívemhez suttogva és hallgatózni kezdtem. Nem hallottam sehonnan neszezést, csak a TV halk hangját. Újra felbátorodva indultam nagy lendülettel a lépcső felé.
-Megáll.-hallottam egy hangot a nagyszobából, mire megdermedtem.-Két lépést vissza.-szólalt meg újra, én pedig úgy tettem ahogy mondta. Így jutottam el a boltívig, amely összekötötte az előszobát a nappalival. Lassan balra fordítottam a fejemet és bátyám kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Szia!-mosolyogtam rá erőltetetten, mire felvonta a szemöldökét. Valahogy éreztem, hogy ennek jó vége már biztos nem lesz.
-Lenne két kérdésem. Mégis miért nem hívtál fel, hogy kísérjelek haza? Meg is támadhattak volna te ész hercegnő. Hát normális vagy te? Megbeszéltük.-kért számon, szúrós szemmel, mire leszegtem a fejem.-A másik pedig, hogy mi rajtad ez a pulcsi? Nem rémlik, hogy ebben mentél volna el...-fonta karba a kezét, mint aki most jól végezte a dolgát.
-Nem akartalak zavarni, azt hittem már alszol.-motyogtam.
-Valószínűleg alszom mikor a húgom egyedül, vagy ami még rosszabb egy FIÚVAL megy szórakozni.
-Egy iskolai bálba, Mark, egy iskolai bálba.-forgattam a szemem, de úgy voltam vele, hogy inkább megadom magam.-Jó oké, többet nem lesz ilyen, megnyugodtál? Nincs bajom, jól vagyok. Bocsánat és jó éjt.-intettem neki és elindultam felfele a lépcsőn.
-A pulcsiról még semmit sem mondtál!-mondta felém nézve.
-Nem is fogok.-válaszoltam és felrohantam. Még hallottam Mark halk szitkozódását és ahogy azt mondogatja, hogy úgy is elmondod. Hát téved.
A szobámba beérve mindent ugyanúgy találtam ahogy hagytam. A bőröndjeim egymás mellett álltak, a dobozaim össze-vissza hevertek mindenhol. A szekrénybe pakolást még meg sem kezdtem, de valahogy úgy éreztem lassacskán lesz majd hova költöznünk. A fehér ágytakaró, amit csak miattam tettek most fel az ágyra most tele volt a kacatjaimmal és a próbált ruhákkal. A lehető leggyorsabban elpakoltam, majd miután elvégeztem mindent, alváshoz készülődtem. Levéve a fontos pulóvert és a ruhámat, elmentem fürödni utána pedig felvettem az egyik, a legelőször kezembe kerülő pizsamámat és kényelembe helyeztem magam az ágyban.

(Másnap reggel)

-Kelj föl Mikaela!-kiabált valaki a szobámba lépve. Hunyorogva fogtam fel, hogy reggel van és egy kis nap is pislákol kint a függönyöm mögött.
-Mondd hogy szombat van, könyörgöm.-nyögtem fel.
-Igen, Ela szombat van.-nevetett ki anya aki becsatlakozott az előbbi szószólóhoz, apához.
-Ilyen jól sikerült tegnap a buli?
-Ja, fantasztikus volt.-húztam magamra a takarómat.
-Nem túl bizalomgerjesztő. Amúgy beraktam a szennyesbe azt a pulcsit, amit itthagytál az ágyad mellett. Valami mesefigura volt rajta és eléggé fiús volt.-gondolkozott el anya, mire úgy ültem fel az ágyban, mint akit hátbavertek. Kiugrottam belőle és kifutottam a fürdőbe. A szennyesből mindent kidobálva kerestem a pulcsit, de sehol sem volt.
-Anyaaa!-kiabáltam ki dühödten.
-Ne ordibáljál kislányom, itt állok mögötted.-szólt szigorúan.-Mark vitte ki a cuccait, kérdezd meg, hátha látta.-mondta, mire kezdtem egyre dühösebb lenni és most már értettem mindent.
-Mark White!-csaptam ki a vendégszoba ajtaját ahol őt szállásolták el. Épp a fülhallgatójával babrált mikor beléptem és egyből felpattant.
-Mi az??-kérdezte ártatlanul.
-Tudod te. Hol van?
-Micsoda?-kérdezte oldalra döntve kicsit a fejét.
-A pulcsi. Hol a pulcsi?-kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Minek neked az?
-Vissza kell adnom  a gazdájának.
-Aki pediig...-kezdte el a mondatot, amit arra szánt, hogy én fogom befejezni.
-Egy srác.-válaszoltam röviden és ezzel lezártnak tekintettem a mondatot.
-Milyen srác?
-Na, témánál vagyunk.
-Ha elmondod visszakapod a pulóvert.-próbált alkut kötni, amivel sikerült rávennie, hogy mondjak pár szót Róla.
-Chrisnek hívják, a találkozásunk elég érdekes volt, de kiderült hogy egy baráti társaságba tartozunk, vagyis a kettőnek van összeköttetése. Amúgy nem vagyunk olyan jóban, csak odaadta a pulcsiját, mikor haza indultam.
-És...
-Tudom, hogy mit akarsz kérdezni, de nem, nincs köztünk semmi.-és nem is hazudtam. Tényleg nem volt az égvilágon semmi, csak egy véletlen találkozás és egy apró beszélgetés. Voltak célozgatások, voltak dolgai, de jobban teszem ha az egészet semmibe veszem, mert tényleg nincs köztünk semmi.
-Halo, halo!! Mika itt vagy?-kérdezte Mark meglóbálva előttem a kezét.
-Persze, csak elgondolkodtam.
-Kin a fiún?-kérdezte és elvigyorodott.
-Azt mondtad, odaadod a pulcsit.-tereltem a témát inkább.
-Ja igen. Igazából már bent van a szobádban, de tudtam, hogy idejössz ha anya elmondta mi történt.-röhögött ki, mire hirtelen felindulásból fogtam az asztalára letett vizet és nyakon öntöttem vele.
-Tudod hova menjél!-kiabált utánam.
-Igen tudom, a szobámba akartam menni köszi!-kiabáltam vissza nevetve.
Tényleg úgy volt, ahogy Mark mondta. A szobámban, az egyik bőröndön hevert a pulcsi összehajtva. A kezembefogtam és leültem vele az ágyra. Mi ez az egész? Chris az álmomban is szerepelt. Mosolygott és én is mosolyogtam aztán egyszer csak kinevetett. Nem tudom ő mit gondol, de egyre jobban érdekel, hogy mi véleménye rólam. Miközben ezen agyaltam észre sem vettem, hogy mit csinálok. Költőien kérdeztem magamtól:Mégis miért szagolgatok egy pulóvert?
Hát választ nem tudtam adni, de volt egy olyan érzésem, hogy azért mert a fiú akitől kaptam nem teljesen közömbös számomra, hiába ismerem alig egy napja. Fogalmam sincs mi van.
Felnyitottam a laptopomat és bejelentkeztem a közösségi oldalak szinte mindegyikére. Több ismerősfelkérésem is érkezett, köztük Savannah, Johnny, Crawford nevét is fel véltem fedezni. Mosolyogva jelölgettem vissza az embereket és meg sem lepődtem, hogy Chris nincs köztük. A kezdőlapon szörföztem mikor mégis megtaláltam a nevét, Crawford egy bejegyzésében. Nem is gondolkodtam mielőtt rámentem. A profilképén természetesen ő volt látható, majd lejjebb tekertem.
KAPCSOLATBAN
Láttam meg a szót amire a legkevésbé volt akkor szükségem. A valószínűsíthető lány, aki a barátnője a saját képén jelölte meg, mégpedig azzal a címmel, hogy:Szerelmemnek.

És addig bírtam, lecsaptam a laptop tetejét és a tenyerembe temettem az arcom.
A lány szimpatikus, a kép aranyos, igazából az egész gesztus aranyos, bizonyára együtt is azok. Akkor meg MIÉRT ZAVAR EZ AZ EGÉSZ?