Nyolcadik rész

Sziasztok!:)
Sajnálom, hogy olyan régen írtam legutóbb, de most sikerült időt szakítanom arra, hogy az egész részt meg tudjam írni..köszönöm, hogy vártatok és most ezért hagylak is benneteket olvasni ezt a részt.
Jó szórakozást!:)


-Hééé tündérke-köszöntött a fiú elvigyorodva.-Ki hitte volna, hogy még találkozunk.
-Ti ismeritek egymást?-bökött oldalba Savannah.
-Olyasmi, de igazán megtisztelnél, ha mondjuk nem bökdösnél.-fogtam az oldalamat felszisszenve, mire a mellettem álló lány elröhögte magát. A következő pillanatban aranyosan elmosolyodott és egy srác nyakába ugrott, aki megforgatta, majd letette.

-Mika, ő itt Rob.-mutatott fiújára Savannah. Rob intett egyet és átkarolta barátnője vállát.-Ők pedig a barátai. Crawford,-mutatott egy srácra aki nevére felkapta a fejét és félmosolyra húzva a száját köszönt.

-Johnny.-erre egy másik intett felém szemöldökét felhúzva.

-És gondolom Chris-t már ismered..-bökött a srác felé, akivel már volt szerencsém összefutni.
-Örülök!-biccentettem körbe. És megakadtam a szemem ennek a Chris fedőnevű gyereknek a fején. Az arcán apró félmosoly díszelgett és engem nézett. Felvont szemöldökkel néztem rá vissza, majd inkább elfordítottam a fejem.
-Na akkor merre megyünk?-kérdezte Rob mindenkitől.
-Nem nézünk el a Piccadilly Circus-ra?-kérdezte Crawford, most épp bepötyögve valamit a mobiljába, mire Johnny őrülten bólogatni kezdett, Chris pedig biccentett, hogy tőle oké.
-Én benne vagyok. Te...Várj mi is a neved?-kérdezte felém fordulva Rob.
-Mikaela.-néztem rá értetlenül.
-Oké. Akkor te is benne vagy?-kérdezte, én pedig hitetlenül elröhögve magam bólintottam.
Savannah-nak azt hiszem egyértelmű volt, hogy odamegy ahova a barátja, ezért tőle meg sem lett kérdezve csak elindult arra amerre ő.
Elől ment a szerelmespár, mögöttük Crawford és Johnny össze-össze röhögve és mellém pedig újra csak a rosszfiú került.
-Na ugye azóta nem estél rá senkire?-kérdezte hirtelen magas mérete miatt lenézve rám.
-Nem szokásom senkire ráesni, szóval érezd magad különlegesnek.-válaszoltam motyogva.
-Valahogy nem akarom magam ilyen miatt különlegesnek érezni, bár ha te mondod az vagyok.-bólintott felröhögve.
-Te tényleg ennyire önimádó vagy, vagy csak szórakozol?-vontam fel a szemöldökömet.
-Tényleg ennyire önimádó.-szólt hátra előlünk Crawford.
-Igen öcsi, volt kitől örökölnöd!-kacsintott rá a mellettem sétáló srác.
Mikor a fiú visszafordult Johnnyhoz sikerült összeraknom a történteket és feltettem a költői kérdést.
-Ti tesók vagytok?
-Hogy jöttél rá? Hogy majdnem ugyanúgy nézünk ki, vagy hogy öcsinek szólítottam? Te tuti mágus vagy.-kérdezte és közölte gúnyosan, mire dühösen összehúztam a szemem.
-Olyan kedvesen tudsz bármit elmondani, tele vagy jóindulattal.-próbáltam összeszedni amit gondoltam, csak kicsit elvette az eszemet a düh, majd a kiskutyafeje amit ezután a mondat után csalódottan vágott.
-Ez most fájt.-szegte le a fejét, majd mikor már kezdtem megsajnálni felröhögött és megrázta a fejét.-De amúgy nekem is ez a véleményem.
-Szuper, legalább valamiben egyetértünk.
-Szerintem több dologban fogunk mi egyetérteni, mint hinnéd.-mosolyodott el, majd előrelépett a tesójáék ketteséhez.
Szavai elgondolkodtattak. Talán igaza van és én vagyok a nem normális, hogy ilyeneket mondok, amikor a nagyrészét nem is így gondolom? A fiú megfogott, de fogalmam sem volt, hogy miért. Nem mellesleg pedig totál egyedül maradtam hátul. A helyzetem egyre jobb és jobb lett. Ahogy gondolataimba merülve baktattam társaim mögött egyszer csak egy apró vízcseppet éreztem a hajamra esni, majd lefolyni onnan. Hiába imádom az esőt abban a pillanatban ennyi más gondolkodni való és gond mellett már csak ez hiányzott ahhoz hogy dührohamom legyen ezután az egész nap után. Hálát adok az égnek, hogy dühroham helyett eszembe jutott valami sokkal jobb. Volt ürügyem miért elhúzni a társaságból. Ezaz Mikaela, a nap ötlete..
-Srácok, esik az eső, én most inkább hazamegyek oké?-kérdeztem előrekiabálva mindenkinek, mikor felismertem az utcán ami a mienket keresztezi.
-Már is?-kérdezte Savannah szomorúan.
-Nehogy már egy kis esőtől megijedj..-mondta Johnny.
-Nem megijedek csak nem akarok megázni meg megfázni és amúgy is nagyon lefárasztott a mai nap.-mondtam el a fél igazságot elpirulva.
-Hagyjátok már, hadd menjen.-mondta Crawford mosolyogva és intve egyet ő el is bocsátott, újra a telefonjába temetkezve. A többiektől is kaptam pár sziát, meg mindenféle köszönési formulát és én is körbeintegettem, majd indulni készültem.
-Ezt vedd fel.-mondta hirtelen Chris, mire megpördültem a tengelyem körül, hogy szembe kerüljek vele. Levette magáról fehér, Mickey egeres pulóverét és átadta nekem. Hozzáteszem, hogy egy vékony rövidujjú pólóban maradt, ami felháborítóan jól állt neki úgy egyébként.
-Nem fogsz fázni?-kérdeztem átvéve a ruhadarabot.
-Tök mindegy. Jó éjtszakát.-mosolygott.-Álmodj rólam.-kiabált utánam ahogy elindultam és felkaptam a pulóverét. Kérésére elröhögtem magam és intettem egyet neki hátra.